Blog

Fájdalom, veszteség, kényszer, csalódás, beteljesületlen vágy és még sorolhatnám, hogy mi minden van az életünkben, amit torlasznak, túlléphetetlen akadálynak élünk meg. Ezekben látjuk a boldogságunk gátját, a vágyott élet felé vezető úton a sorompót. Ha igazán csukott szemmel járunk, akkor felmerül bennünk, hogy miért én? Másoknak minden sikerül, nekem miért nem? Miért vagyok szerencsétlen, vesztes? Miért van az, hogy mások meg élnek mint hal a vízben, nekem meg nem sikerül semmi?

Pont a te érdekedben.

Mi? Hagyjál már! Miért jó az nekem, ha éjjelente sírva alszom el, mert elhagyott a szerelmem, nem sokkal jobb lenne boldogan mellette szuszogva elaludni?

Hogyan készül a gyémánt? Van egy fekete kis széndarab, aki éli a kis nyugalmas életét a föld alatt, aztán ahogy változnak a körülményei, nagy nyomás, hatalmas hő veszi körül, és a szén lassan átalakul, gyémánt lesz belőle. A külső körülmények hatására nem siránkozik, hanem azokat felhasználva változik. És a folyamat végén a világ legkeményebb és legdrágább ásványa lesz belőle. A kis fekete széndarabból.

Hát valahogy így működünk mi is. Éljük a kis nyugalmas életünket, amikor is jön egy változás, ami csiszol rajtunk, alakít és jobbá, többé tesz bennünket. Akkor, ha a körülményeinkből előnyt kovácsolva tudunk és akarunk változni. Amikor történik a dolog, akkor nehéz ezen átlátni. Amikor fáj, kényelmetlen, kilátástalan, akkor nehéz úgy gondolni erre, hogy „hú, én ebből most mennyit profitálok és milyen nagyot fejlődök”. Ilyenkor ellenállunk, sajnáljuk magunkat és azt gondoljuk, hogy kitoltak velünk. Pedig minden egyes ilyen külső behatás egy-egy esély gyémánttá válni.

Mi a fejlődés?

A fejlődés a változás maga. Amikor a körülöttünk és a bennünk lévő dolgokat megpróbáljuk jó irányba változtatni. A fejlődés a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatása.

Miért van szükség külső körülményre a fejlődéshez?

Amikor számunkra minden kellemes körülöttünk, akkor nem törjük magunkat azon, hogyan tegyük még jobbá. Akkor a kormányt elengedve élvezzük a helyzetet és pihenünk. Csakhogy ebben az állapotban nincs fejlődés, stagnálás van, ami valljuk be, rettentően kellemes, de ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy belekényelmesedjünk a helyzetünkbe.

Amikor valamilyen számunkra rossz helyzetbe kerülünk, felébred bennünk az ösztön, hogy változtassunk rajta, kikerüljünk belőle. Ezért addig nem tett dolgokba fogunk: tanulunk valami újat, keresünk más lehetőségeket, felvesszük ismeretlen emberekkel a kapcsolatot, többet dolgozunk, informálódunk. Azért, hogy jobbá váljon a helyzet. És ennek mellékhatása, hogy fejlődünk, többek és jobbak leszünk, jó irányba változik az életünk.

Azok a nehézségek amiket a cikk elején felsoroltam mind ajándékok a számodra. Mert amíg a megoldásukon, elhárításukon munkálkodsz akaratlanul is csiszolod magad, fényesíted és észrevétlenül is kibontod magad, eddig nem használt erőforrásokat fedezel fel. Biztos vagyok benne, ha visszagondolsz az életedben egy ilyen dologra, akkor láthatod, hogy mennyire megerősödtél és több lettél általa. Amikor legközelebb nehézséggel találkozol, akkor jusson eszedbe, hogy kár elkeseredni, minden lehetőséged megvan a megoldásra. És ha megtalálod, azzal te nyered a legtöbbet.

Nem könnyű, tudom. Nehéz átlátni a fájdalmon, nehéz úgy menni, hogy még nem látod az alagút végén a fényt, pusztán a sötétet. Maradhatsz széndarab, de minden egyes lépéssel közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy gyémánt legyél.