Blog

Nagyon régóta nem nézek tv-t, de most a neten láttam, hogy újra elkezdődött az X-faktor, gondoltam belenézek. Amit láttam elgondolkodtatott:

Rengeteg ember állt sorban, hogy megmutassa, őbenne ott az x-faktor. Rosszabbnál rosszabb jelentkezőkből csinálnak bohócot nézők milliói előtt, rengeteg embernek ad aztán ez megélhetést, hogy sokan nézik és sokan röhögnek. De miért állnak ki emberek oda és miért engedik, hogy mások kinevessék őket? Mi visz rá egy tanárt, egy taxisofőrt, vagy egy tanulót, hogy felálljon a színpadra és bemutassa nem létező énektudását? Egyrészt a vágy, hogy megmutassa, benne igazán ott van az a plusz, másrészt nagyon csábító a sztárok felhőtlennek tűnő gazdag élete, harmadrészt pedig mindenki vágyik arra, hogy a többi ember áhítattal nézzen rá és elismerje, hogy te aztán igazán tudsz valamit, nagyon ügyes vagy, ez különleges volt! Mindenki ki szeretne emelkedni a tömegből és vágyik rá, hogy mások is elismerjék, jó valamiben. Igen ám, de nem mindenki tehetséges énekes. Sőt, aki tud énekelni, abban sem biztos, hogy (éneklés szempontjából) ott van az bizonyos X. Rengeteg tisztán éneklő ember van, és mégis üres a produkció. Elvétve akad olyan, akitől libabőrös lesz az ember. Aki ha elénekel egy szerelmes számot, akkor repesni kezd a szívem, de ha a szakításról énekel, akkor befelhősödik a lelkem. Pusztán a hangjától.

Ám most jön a csavar: elárulom, mindenkiben benne van az a bizonyos X. Igen, ez így van. Benned is, bennem is és a szomszéd Marika néniben is. Van aki lelket melengetően énekel. Van aki olyan süteményt süt, hogy megnyaljuk a tíz ujjunkat, és olyan is van, akinek a kertje annyira gyönyörű, hogy tátva marad a szánk. Más az állatokkal tud bánni, vagy úgy tud a beteg emberhez szólni, hogy az már attól félig meggyógyul. Van egy barátnőm, aki iszonyú kreatív. Olyan foglalkozásokat tud kitalálni, hogy én csak nézek. A gyerekek imádják a vele töltött időt és rengeteget fejlődve, tanulva kerülnek ki a keze alól, mindez játékosan. Ha 100 évig ülnék egy helyben akkor sem jutna eszembe, hogy lehet sörös dobozból Magyarország címert gyártani. Egy másik barátnőm három ecsetvonással olyan képet fest amiben mindenki mást lát, ráadásul gyógyító színekkel dolgozik. Én írni szeretek (bár lehet, hogy szerencsém van, hogy nincs novella x-faktor, mert kiszavaznának :D). Mindenki jó valamiben, kivétel nélkül. A kulcs ott van, hogy keressük meg, mi miben vagyunk különlegesek. Olyan unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanabban lenne jó. Így vagyunk sokszínűek és így kerek a világ.

Hogy mégis miért állnak fel sokan arra a színpadra és vállalják, hogy nevetség tárgyai lesznek? Mert az olyan egyszerűnek tűnik és mert meg akarják spórolni a keresésre fordított időt. A Radics Giginek sikerült, akkor az az út nekem is jó lesz. Elénekelgetek, aztán dől a lé. De ez nem így működik. Meg kell, hogy ismerd magad, hogy mivel foglalkozol szívesen, akár ingyen is, teljes erőbedobással és az lesz a te utad. Hiába akarsz fára mászni ha hal vagy. Viszont olyan szaltókat tudsz csinálni a vízben, amire minden macska csak tátja a száját. A hal a vízi lubickolásban kitűnő, a macska meg a fára mászásban. Ennyi.

Találd meg, hogy benned melyik területen rejtőzik az X és kezdj el azzal foglalkozni, meglátod olyan lesz mintha a vörös szőnyeg gördülne előtted, az élet minden támogatást megad majd magától is, hogy kibontakozhass és szárnyalhass. Plusz jönni fog mások elismerése is, hiszen a tehetséget mások is érzik és elismerik.  Meglátod milyen jól fogod magad érezni.